A „fölöstököm” szó a magyar nyelvben egy ritkán használt, régies kifejezés, amely **haszontalanságot, értelmetlenséget, felesleges dolgot** jelent. Általában olyasmire utal, aminek nincs különösebb értéke vagy célja, és amit az ember inkább elkerülne, mert csak idő- vagy energiapazarlás.
Példamondatban: „Ne vesztegesd az időt fölöstököm dolgokra!”
A „fölöstököm” szó a magyar nyelv archaikus, vagyis régies szókészletéből származik, és egyike azoknak a kifejezéseknek, amelyek a köznyelvből mára szinte teljesen eltűntek. A szó a „fölös” vagy „felesleges” jelentésű régi gyökből ered, és egy lekicsinylő, néha kissé humoros hangulatú szólás vagy megnevezés. Valójában olyan dolgokra vagy tevékenységekre utal, amelyek:
- Haszontalanok vagy értéktelenek: Nincs konkrét céljuk, vagy nem hoznak valós hasznot.
- Idő- és energiapazarlók: Olyasmik, amelyek inkább hátráltatják a hasznos munkát vagy időtöltést.
- Feleslegesek és kerülendők: Olyan dolgok, amelyeket jobb elkerülni, mert csak „viszik az időt” anélkül, hogy előrehaladást hoznának.
Történelmi és nyelvészeti háttér
A „fölöstököm” szóban a „fölös” (jelentése: felesleges) és „tököm” (a tök szóból) kapcsolódik össze, ahol a „tök” a magyar nyelvben régen használt, lekicsinylő jelentésű kifejezés volt. A szó végén lévő „-öm” birtokos jelzős alak, ami tulajdonképpen arra utal, hogy a beszélő számára fölösleges, értéktelen dologról van szó.
A „fölöstököm” kifejezést régen leginkább az alábbi esetekben használták:
- Kritika vagy panasz formájában, például: „Ez az egész csak fölöstököm volt!” vagy „Nem akarok foglalkozni ezekkel a fölöstököm ügyekkel.”
- Szellemes megjegyzésekben vagy szitkozódásokban: „Ne vesztegesd az időd fölöstököm dolgokra!”
Mai magyar nyelvhasználat
A „fölöstököm” kifejezést ma már ritkán használjuk, leginkább régies vagy irodalmi szövegekben találkozhatunk vele, illetve egyes vidékeken még felbukkanhat idősebb generációk beszédében.